Sajtóbemutató

Vissza

Digitális formában is elérhetővé válik az Új Látóhatár című, 1989-ig megjelent, magyar emigránsok által szerkesztett folyóirat legtöbb száma, az archívum csütörtöki bemutatóján köszöntötték Borbándi Gyula Széchenyi-díjas történészt, írót, szerkesztőt 94. születésnapja alkalmából. Az eseményen Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet főigazgató-helyettese és Szeredi Pál történész, az Új Látóhatár digitális archívum főszerkesztője köszöntötte Borbándi Gyulát.

 IMG_5560  IMG_5582  IMG_5652

Az Új Látóhatár a magyar emigránsok irodalmi és politikai folyóirata volt 1950 és 1989 között, Svájcba emigrált magyar fiatalok alapították, menedékjoguk védelmében titokban szervezték és terjesztették a lapot. Rövid svájci megjelenés után viszont lelepleződtek, a szerkesztőséget előbb Párizsba, majd 1953-ban Münchenbe költöztették. A belső ellentétek 1957-ben egyfajta szakadáshoz vezettek a szerkesztőség összetételében, ennek nyomán indult útjára 1958-ban az Új Látóhatár. Molnár József felelős kiadóként, Borbándi Gyula felelős szerkesztőként a kezdetektől jegyezte a lapot, mellettük az első számon főmunkatársként Bikich Gábor, Kovács Imre és Szabó Zoltán neve szerepelt.

Lezsák Sándor köszöntőjében kiemelte, hogy Borbándi Gyula szellemisége és írásai nagy hatással voltak rá. “Amikor Borbándi Gyuláról beszélünk, akkor a magunk szellemi forrásvidékéről is szólunk, mert sok-sok szálon kötődik Borbándi Gyula életművéhez” – mondta el Lezsák Sándor. M. Kiss Sándor kiemelte a szerkesztőként ismert Borbándi Gyula írói, naplóírói arcélét, feljegyzéseinek irodalomtörténeti jelentőségét.

 IMG_5614  IMG_5587  IMG_5656

A születésnapi köszöntők után, Szeredi Pál bemutatta az Új Látóhatár digitális archívumát. “Összesen 23 ezer 200 oldalnyi Új Látóhatár jelent meg az évek alatt, ebből csupán egy-két lapszámot nem találnak meg az érdeklődők az oldalon, azok technikai okok miatt nem kerültek fel egyelőre digitális formában a köszöntő alkalmával elindított oldalra, ahol hitelesen és korhűen jelennek meg az írások” – mondta el Szeredi Pál.

Borbándi Gyula örömét fejezte ki, hogy az utókor számára fennmaradhatnak az Új Látóhatár oldalai. “Az egész életemet nem a magam érdemének tekintem, hanem a jó Isten ajándékának, aki azzal ajándékozott meg, hogy ilyen magas kort megélhettem. Az, hogy a munkásságomnak mi az értéke és a jelentősége, azt majd az utókor fogja megállapítani, most csak a saját élményeinkre és a saját tapasztalatainkra hagyatkozhatunk” – fogalmazott Borbándi Gyula.

 

 

IMG_5677

 IMG_5688  

 

IMG_5671

Borbándi Gyula Széchenyi-díjas magyar író, történész, szerkesztő 1919-ben született Budapesten. Egyetemi éveit a Pázmány Péter Tudományegyetemen töltötte. 1941 és 949 között a vallás- és közoktatásügyi minisztérium tisztviselője volt, majd 1949-ben politikai okokból elhagyta Magyarországot. Először Svájcban, majd Münchenben telepedett le. 1951 és 1984 között Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1950-ben Zürichben a Látóhatár alapítóinak egyike volt, 1953 és 1957 között a folyóirat főmunkatársa, 1957 és 1958 között főszerkesztője, 1958 és 1990 között pedig az Új Látóhatár című folyóiratot felelős szerkesztője lett. Munkáiban főleg irodalomtörténeti, történelmi és politikai kérdésekkel foglalkozik, szinte minden jelentős emigráns folyóiratban jelentek meg írásai.

Szöveg: MTI

Fotók © Marton Péter, Új Látóhatár Digitális Archívum