A magyar népi emigráció története fehér foltja a magyar történetírásnak. Borbándi Gyula 1985-ben készítette el a Magyar emigráció életrajza című alapművét, ám a népi-nemzeti mozgalom külföldre kényszerült politikusainak, íróinak, gondolkodóinak életútja kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert. A két világháború közötti Magyarország egyik legjelentősebb ellenzéki mozgalmának, a népi mozgalom emigrációba vonult személyiségeinek, s a népi mozgalommal szorosan érintkező, kapcsolatot tartó parasztpárti politikusoknak migrációban keletkezett levelezése, politikai dokumentumai érzékletesen mutatják be a hazával kapcsolatos törekvéseiket.

A Szeredi Pál által szerkesztett és bevezető tanulmányaival ellátott kötetek jellegüket tekintve köztes helyet foglalnak el a monográfia és a dokumentumkötet között. De nem állunk messze az igazságtól abban az esetben sem, ha azt mondjuk: egyszerre mindkettő.

1. Az 1947 és 1953 közötti korszakot ismertető kötet Ami eddig rejtve volt… címmel jelent meg 2014-ben. Az emigrációs élet első éveinek buktatóit, nehézségeit, a politikai újraszerveződés kezdeményeit és a Látóhatár című folyóirat elindulását dokumentálja ez a kötet.
2. A Viták, ellentétek, útkeresés… című kötetben folytatódik a parasztpárti emigráns politikusok munkáját feldolgozó monográfia, az 1950 és 1956 közötti időszak dokumentumainak és eseményeinek megjelentetésével. A kötetben 50 levél és írás került közlésre, többségében olyanok, melyek még soha nem kerültek publikálásra. Az oldalakon kibontakozik a népi emigránsok küzdelme az önálló párt megalakításáért, vitáik, ellentéteik, útkeresésük története.
3. 2015-ben jelent meg az 1956 és 1964 közötti évek eseményeinek dokumentumait tartalmazó kötet. A Nézetek ütközése című kötetben elemezzük a Szabad Európa Rádió és a népi emigráció viszonyát, a Magyar Írók Szövetsége Külföldön elnevezésű szervezet és a népi írók közötti konfliktusokat, a Látóhatár szerkesztőségén belüli ellentétek hátterét és Kovács Imre magyar államvédelem általi megkörnyékezését.

A népi emigráció történetét dokumentumokban bemutató első három kötet nyomtatott formában látott napvilágot. Megrendelhetők a Barangoló Kiadó címén (2098. Pilisszentkereszt Forrás u. 54), vagy e-mailben (szeredipal@gmail.com).

A sorozat negyedik kötete elektronikus formában kerül megjelentetésre honlapunkon. Az 1964 és 1974 közötti éveket áttekintő kötet Az enyhülés évtizede címmel jelent meg. Amint a kötet címe is utal rá, ez az enyhülés, a kapcsolatok felvétele, a közeledés évtizede. A könyvben felvázoljuk Vámos Imre és Horváth Béla, Mikita István és Zilahy Lajos sorsának alakulását az 1960-as évtizedben, illetve bemutatjuk Püski Sándor elképzelését és küszködését az amerikai magyar kiadó létrehozásáért. Az Új Látóhatár szerkesztőségének vitájához kötődően ismertetjük az első hivatalos magyar-magyar kapcsolatfelvétel történetét, az Anyanyelvi Konferencia hatását. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a népi emigráció tevékenysége jelentős mértékben hozzájárult az 1989-ben bekövetkezett magyarországi fordulathoz. Mai világunk megértéséhez nélkülözhetetlen adalékokat szolgáltat történetük vizsgálata.

A kereshető verzió letölthető itt.

A kötet megjelentetését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.